Az ágy szélén ülve néztem, ahogyan finom és mégis férfias kezeivel az ing után nyúl, hogy begombolja azt. A mellkasát fedő szőrszálak, melyeken nem is olyan régen még fejem pihent, lassan eltűntek a szemem elől. "Vajon mi lehet az, ami oly hosszú idő után most újra megmozdított bennem valamit?" - tettem fel magamnak a kérdést, miközben szememmel követtem kezének mozdulatait, melyek a következő pillanatban már határozottan fogták közre arcomat. Mélyen a szemembe nézett, majd megkérdezte:

- Hogyan lehet az, hogy még nincs gyereked?

Kérdése egyáltalán nem lepett meg, miután pár perccel azelőtt éppen egymás karjában pihenve megtudtam, neki bizony van. 

- Még nem találtam meg a megfelelő férfit - válaszoltam szomorúan, mire ő átható pillantással, mélyzöld szemeivel az enyéimbe nézett, és csak annyit mondott:

- Mert olyan nincs is.

Magam sem tudom mi fájt jobban: az, amit hallottam, vagy az, hogy éppen tőle. Attól a férfitől, aki csupán egy apró leheletével izzította fel azt a parazsat, mely szinte már teljesen kihűlt. Naiv lelkemnek, mely még hitte, hogy létezik az igaz szerelem, kemény szavak voltak ezek. Mint a kisgyermek, aki szüleitől tudja meg, hogy a Télapó, akit már hosszú évek óta olyan nagy örömmel és lelkesedéssel vár, valójában nem is létezik.

Látva elesettségemet és bizonytalanságomat, melyet szavaival okozott, lassan hozzám lépett, és gyengéden magához szorított. Nem tudhatta mennyire mély nyomot hagyott bennem a mondat, amely, mint egy durva és éles karom tépte ki szívemből a szerelem iránti naiv hitet. Jól tudtam, igaza lehet, mégis nagyon fájt hinni neki. 

Az ágy mellett lévő fotelbe ült, hogy fekete lakkcipőjét, melyet elegáns szürke halszálkás öltönyéhez viselt bekösse. Apró mozdulattal igazította meg a nyakkendőjét, miközben lassan az ajtóhoz sétált. A kilincs után nyúlva még kacéran visszapillantott, és búcsúzóul így szólt:

-          Még látjuk egymást.

Halkan, mégis határozottan lépett ki a folyosóra, s nyelte el őt a távol. Éppen úgy szívta magába, ahogyan régóta dédelgetett álmaimat is, melyek most sötét füsthöz hasonlóan szálltak tova az egyre távolodó férfialakkal…